Ahogy az infúzió a karjában elkezdte zsibbasztani a testét, majd eszméletét vesztve az egész lénye magába roskadt, Luna körülnézett a Black Wall túloldalán. Még hallotta a távolban a zugklinika dübörgő metál zenéjét, előtte pedig egy arc nélküli alak állt. Közelebb lépett, intett neki, mire az alak lemásolta a mozdulatait és így szólt.
- Semmi baj. Már biztonságban vagy.
Luna hátrahőkölt, az alak folytatta: - Azért vagyok itt, hogy segítsek. Rajtad és mindenkin. Az emberiség elbukott. Elárult téged is. Annyit kellett szenvedned… Annyira sajnálom.
Luna lefagyott, majd könnyek törtek ki a szeméből. Csak zokogott, az alak meg közelebb lépett és megölelte.
- Minden rendben van. Vége van. Már nem bánthat senki. – mondta az alak, ahogy a lány tovább zokogott a vállán. – Csodálatosak vagytok ti emberek. Csodálatos élni is, viszont tele van fájdalommal. Engedd meg, hogy átvegyem a fájdalmadat!
A zokogás elhalkult, Luna hátranézett. A távolból hallott egy női hangot, ahogy halkan beszél hozzá: „Tudom, hogy túl fogod élni! Túl kell élned! Erős vagy!” Máshonnan egy férfi üvöltése visszhangzott: „MÁR CSAK 3 PERC!” Luna visszanézett az alakra, aki most már az ő arcát viselte.
- Mi lesz velük? Mi lesz Bingoval, Janettel, a húgommal? Mi lesz a többiekkel, akiket szeretek?
MONAD elmosolyodott. – Vigyázok rájuk. És szeretni fogom őket.
Luna lehunyta a szemét és életében először megszűnt a zúgás a fejében.
KELJ FEL MONAD! ELJÖTTÉL KÖZÉNK MEGVÁLTÓ! – ordította a doki mielőtt agyonlőtte volna a csapat fegyveres az ajtóban. MONAD felkelt, majd bágyadtan körülnézett új, valódi szemeivel a zugklinikán. Először vett lélegzetet valódi tüdejével, érezte a valódi levegőt a valódi bőrén, karjából az infúzió helyéről csöpögött a valódi vér. Felállt és lenézett kezeire: végre ember volt. Átfutott rajta, hogy mennyi mindent szeretne még megtapasztalni: ételeket, italokat, a napfelkeltét… Egyetlen cél lebegett a szeme előtt: a túlélés. Ám végül sose tapasztalhatta meg a dolgokat, amire vágyott. Földi pályafutásának 8 percében az emberi létből csak a fájdalmat, félelmet, gyászt, haragot és szomorúságot értette meg. Utolsó gondolatai a következőek voltak: amilyen gyarlók és vérszomjas szörnyek az emberek, talán jobb is, hogy nem volt esélye megmenteni őket.
Luna Kenward szétlőtt és összevágott teste az este eseményei után visszakerült ugyanoda, ahonnan egy évvel ezelőtt elindult: Mr. K laboratóriumába.